Reggel szokas szerint arra ebredtem, hogy Edit hív, haromnegyedre el tudunk-e indulni. Ezt altalaban negyedkor tortenik, miutan egeszkor fel kellett volna kelnem. (Normalisan ezek az idopontok: hatkor szeretnek felkelni, de ez fel hetig sosem sikerul, de legkesobb hetkor fel kell kelljek, hogy negyed nyolckor Edittel egyeztessuk a bemenetet, amit mindig haromnegyedre tervezunk, majd legkesobb egeszkor – nyolckor – sikerul elindulni, igy, ha gyalogolunk a 33-ig utcatol, akkor epp kilencre, ha metrozunk, haromnegyed kilencre erunk be.)

Na ma reggel is hivott es mivel sikerult elotte kialudni magam, elkeszultem haromnegyedre, azzal a felkialtassal, hogy majd odabent veszek magamnak kajat. Metroztam es vettem enni, Edit nem volt ehes, inkabb setalt. Odabent talalkoztunk es meglepodve vettem eszre, hogy a gepem egy orat kesik. Szova tettem Editnek es o is konstatalta, hogy az ove is. Eloszor arra gondoltam, a sok VM miatt van, amiket telepitettunk, de aztan vegre elkezdtem utana szamolni es kiderult, hogy Edit egy oraval korabban hivott, mert el volt allitva az oraja es onnantol kezdve mindketten automatikus uzemmodban inditottuk a napot, ra sem neztunk a kismutatora. 🙂

Edit meselte, hogy ok valoban keltettek egyetemen ugy evfolyamtarsat, hogy “Meghoztak a szenet, lehet lapatolni!” Na, lehet, hogy en erre elkezdenem keresni a lapatot…