Hosszu szenvedes utan vegre leadtuk az assessmentet. Megmerettettunk, kiertekeltettunk, majd szoltak, hogy most aztan mar induljak, mert lekesem a szinhazat. A tobbieknek “late night” van (mintha nem lett volna eleg eddig). Veletlenul szerveztem igy, de epp jokor, mert mar szuksegem volt egy kis kikapcsolodasra. Szerencsere az instruktorok jo fejek, elengedtek.

Hetvegen volt reszem joban es rosszban is boven. Szombaton Willt meglatogattak szulei es egyutt ebedeltunk negyesben. Will megmutatta, hol fog dolgozni: One New York Plaza az epulet neve, a Morgan Stanley new yorki informatikai epulete. Kb. Manhattan utolso epulete del fele haladva, utana mar csak a staten/ellis islandi komp kikotoje van, majd a viz. A targyalobol ralatni a viz folott a Szabadsagszoborra, meg a Wall Street vegen allo helipadokra. (Ha megeheznek a Wall Streeten, ne kelljen atvagni az egesz varoson egy kis Subway szendvicsert. :)) Setaltunk a Wall Streeten, majd a World Trade Center bemutatotermebe is elneztunk, ahol egy maketten latszik, hogy fog kinezni a hely, ha jovore vegre kesz lesz. Ez utan en bementem a ceghez, a keddi leadashoz akartam meg anyagot kesziteni. Erdekes, mennyire felhuzott, hogy, mivel ebed utan rendeltem egy smoothiet a cegnel, vacsoraidoben nem engedett rendelni a rendszer a ceg szamlajara. (Hetvegen ingyen ebed es vacsora jar, ha egesz nap bent vagy. Valoszinuleg, mivel eleg keson rendeltem a smoothiet, ebed helyett vacsoranak szamitotta.) Ez azert esett nagyon rosszul, mert hajnali kettoig bent voltam es dolgoztam, nem hiszem, hogy ez nagy megeroltetes lett volna a cegnek. Hajnali kettokor a laborban a gepek veletlenszeruen elkezdtek ujraindulni, amit a Windows kilepes hangja kiser. Kiserteties volt az ures teremben, kikapcsolt monitoru gepektol ezeket a hangokat hallani. (Hetvegenkent ujrainditjak a gepeket.) Azert kiserteties, mert altalaban ilyenkor veszitjuk el az adatainkat. Gyorsan lementettem es lekapcsoltam mindent es haza indultam. Mivel Keitthel elotte arrol beszeltunk, hogy lehet, hogy a WTC-nel megallo vonat hamarabb hazavisz, mint a 33-dik utcai (bar tobbet kell hozza metrozni), ezert ugy gondoltam kiprobalok azt. A metro persze csak fel oraval kesobb jott es nem az amelyik kellett volna, igy ket megalloval a tervezett elott le kellett szallnom, nehogy elvigyen mashova. Na, gondoltam korai meg a hajnal, legfeljebb setalok egyet. Downtown, hajnali harom, huvos levego es bulibol hazafele tarto reszeges csapatok elszorva. Nem volt olyan rossz, mint ahogy leirtam, de gondolom lanyok kevesbe szivesen vallaltak volna az utat gyalog. Vegul elertem a WTC-t es kb. otre hazaertem. Ja, gyorsabb… Vasarnapra teljesen kiegtem, a hetfoi vizsgara kellett volna tanulni, meg a keddi leadasra dolgozni, amit felbehagytam, de egyikhez sem volt energiam. Punnyadas, tévé, mosas volt.

Hetfon a vonaton atolvastam a tesztanyagot, talan egy B-t osszehozok belole. Este 10-kor felalltam a geptol es ugy dontottem, nem erdekel, hazamegyek. (A csapat nagyobbik resze meg dolgozott, Alex haza sem ment, hajnalban aludt par orat egy fotelban.) Annyira nem erdekelt, hogy kilenc helyett tizre estem be reggel, de nem volt baj belole. Kettokor kezdodott a kiertekeles, a mi csapatunk otkor kerult sorra, de szerencsere a szinhazat elertem. (Maga a kiertekeles masfel ora volt.) A darab az Addams Family volt, poenos, bar kisse bugyuta. Szorakozasnak jo volt.

Utana nem akarodzott agyba menni, atmentunk Marcellekhez billiardozni. Most pedig szunya.

Ja, vasarnap is billiardoztunk itthon egyet Istvannal, annyira nem akartam dolgozni. Ja az, ha ingyen asztal van a hazban. 🙂 Foleg, hogy minosegi asztal.