Archive for
...
No, akinek nem volt egyertelmu (ferfiak elonyben), a reklam nem ovszert reklamozott, bar annak alcaztak. Valojaban egy, az Interneten fellelheto pornooldal cime szerepel a kep aljan. A Times Square kozepen. Gratula Amerikanak, ez kell a nepnek. 🙂
Avenue Q megvan?
Na, ezt a reklamot meghagyom nektek dekodolasra. 🙂 ez is a Times Squaren van kifuggesztve.
Most meg a kepet felejtettem el csatolni. 🙂
Elirtam az auto szarmazasat. Meg azt is elfelejtettem mondani, hogy hazafele vegig tempomattal jottem, aminek azert orultem, mert nekem rossz szogben volt a gazpedal es igy nem faradt el a bokam. Viszont tempomatnal fokozottabban ugyelni kell arra, hogy az ember bevallja maganak, hogy elfaradt es tenyleg megalljon pihenni. Velem szerencsere nem volt baj.
Na, mivel a koncertet megirtam teljes egeszeben, ugy illik, hogy az utazast is elmeseljem. Ott hagytam abba, hogy allunk egymasra meredve a Washington bridge elotti fizeto fulkenel en, a GPS, es a srac a telefonjaval, mogottem a delutani csucs. Vegul amikor rajott, hogy dolgoznia kene valamit motyogott a new yorki polgarmesterrol (a Mayor valamilyen roadrol) es mondta, hogy menjek. Nosza en kapva kaptam az alkalmon es visszakerdeztem: “MI VAN? Nem erteni!” Csak integetett, hogy menjek, menjek, ugyhogy megvontam a vallamat es elkonyveltem magamban nyolc dollar pluszt. (De a $1.90ert feltartoztattak mindenkit es felirtak a cimemet.) Manhattan autoval olyan, amilyen emlekezhetsz apu, lassu es nem normalis. Harlem mellett elmentem Bronxig es valahogy kikeveredtem a kulvarosba. Kintebb mar a forgalom is haladt rendesen (kozben szamoltam, mennyit fogok kesni), New York Citybol kierve pedig gyonyoru oszi erdos taj fogadott. Olyasmi, mint az alsonemedi erdo, csak ketszer ket savval, egymastol elvalasztva. Itt kezdtem megnyugodni, hogy ha el is kesek, legalabb odaerek (New Yorkban ebben meg egyaltalan nem voltam biztos). Utkozben kiprobaltam tudok-e tankolni, 5 gallont sikerult $15-ert tankolnom (18,5 liter, haromezer forint). Utkozben a GPS-szel is sikerult megbaratkozni, kiderult, hogy tenyleg nem hulye, csak en tartom annak. Ellentetben a magyar GPS-szekkel ez tudja, mit miert mond. (Tudom igazsagtalan vagyok, mert otthon nincs is GPSem, de majd most otthon kiprobalok parat es akkor újra atgondolom.) Mindenesetre vegul odaertem Hartfordba, raadasul idoben. (Ennek a bejegyzesnek az elso felet abban a husz percben irtam, amikor a kezdesre vartam.) Vegtelenul orulok, hogy ilyen jol osszejott ez a koncert.
Hazafele, mivel a koncert 11-kor ert veget, eleg keson indultam, el is faradtam utkozben, ezert aludtam. Most hajnali ot es meg nem akarok aludni, olyan jol erzem magam.
Ja, egyebkent vettem ki penzt, hogy hazafele legyen mivel fizetni, de olyan jol osszehaverkodtunk a GPSszel, hogy masik utvonalat javasolt es vegigmentunk az ejszakai Manhattenen a Hudson menten. (Allat volt.) A hidat igy megusztam, csak a Manhattenbe menes dijat ($3) kellett kifizetnem es a lakas kozeleben levo Holland tunnelen (alaguton) at jottem haza. Meg kell jegyezzem, hogy az, hogy Arpiekat kivittem, vegul jot tett, kulonben odafele es egesz Manhattanen at akart volna vinni a GPS, nem csak a felso reszen, ami a delutani csucsban lehetetlen lett volna emberi idoben. (Tudom, hogy szombat volt, de ez ilyen. Kepzeld el a hetkoznapokat…)
Szoval, meg el kell inteznem a ket dollarnyi fizetest Jerseynek, de egyebkent kulonosebb kellemetlenkedesek vagy birsagok nelkul megusztam a dolgot.
Nagyon-nagyon megerte, az egyik legjobb program volt itt letem alatt.
Marcellel meg elmegyunk jovo heten szinhazba, most o is jott volna autozni, de nem tudtuk leszervezni mellem a jegyet, ugyhogy igy potoljuk. 🙂
Ami meg a legfontosabb: jovo hetvegen megyek haza. Jo lesz, mar varom!
– Keszen alltok egy nagyszeru estet eltolteni ma? – kerdezte a Trans-Siberian Orchestra vezetoje a szinpadon. – Igeeen! – Jo, akkor mindjart kezdunk. – es minden varakozas ellenere lement a szinpadrol. 🙂
A koncert fergeteges volt, ami szinpadtechikat en valaha lattam, azt mind felvonultattak. Volt tuzijatek (a teremben!), lezershow, ember magassagu tuzoszlopok es persze a kozonseg fole kinyulo allvanyok, amiknek a magassagat is allitgattak, hogy a zeneszek kozelebb kerulhessenek a kozonseghez. Az igazi karacsonyi hangulathoz pedig termeszetesen hoeses tarsult. A zeneszek fol-ala szaladgaltak az egesz musor alatt, lathatolag nagyon elveztek szabadjara eresztett fantaziajukat.
Ami pedig szinten hihetetlen: tobb, mint ket es fel oran at jatszottak, gyakorlatileg szunet nelkul! Az elso feleben osszefoglaltak a Lost Christmas Eve album dalait, erdekes modon a kevesbe ismerteket megvaltoztattak (pl. a klubjelenet szamait, nem volt a Christmas Jam sem), a tortenet is mas volt, csak a leszallo angyal kerettortenete volt ugyanaz. A masodik reszben (amit onnan tudtunk, hogy amikor az elso veget ert, akkor mondtak, hogy most a masodik reszben mi lesz, aztan szunet helyett nyomban belekezdtek), a Newcastle album dalai kozul, valamint a ket uj, most keszuloben levo albumrol adtak elo dalokat, amik szinten jok voltak. Az uj albumon Romanov es Beatles is lesz. 🙂
Nem tudom, hogy birtak a zeneszek, pillanatnyi szunetuk csak akkor lehetett, amikor a narrator meselte eppen a tortenetet, elotte es utana folyamatosan csinaltak a showt. Rody, az elektromos hegedujevel keresztbe-kasul rohangalt (szo szerint) a szinpadon, mikozben jatszott, az egyik dal alatt a refren minden sora alatt a kb. 20-30 meter szeles szinpadon keresztulrohant, hogy a sor vegen levo szolot mindig a kozonseg masik oldalanak mutathassa meg. Elkepeszto energia volt benne. A hatterenekesek, akik neha egy-egy szolo dalt is kaptak, amikor epp nem enekeltek, koreografiakat tancoltak, nagyjabol mindig mast, szoval nekik is volt vagy ket oranyi tancanyaguk az enekek melle.
Persze a zenekar magja, a harom gitar, basszusgitar es elektromos hegedu pedig nagyjabol egy Deep Purple koncert hangulatat hoztak el elkepesztoen profi es emellett vegtelenul konnyed jatekukkal. Nem akarom kihagyni a szinten maghoz tartozo ket billentyust (kezenkent egy szintivel) es a dobost sem, de sajnos ok elegge helyhez kotottek voltak. (Azert a dobost nem kellett felteni, olyan vegtelen bravurral bant a dobverokkel, hogy a zenehallgatas mellett erdemes volt percekig csak ot figyelni, mert kozben gyakorlatilag vegigbuveszkedte az estet a ket fadarabbal.) Akiket meg nem emlitettem, az a szimfonikus (jellegu, mert kicsit kicsinek tuntek hozza) zenekar, akikrol kozben a gitaros elmondta, hogy hartfordiak, nem a banda szoros resze. Ja, az enekes lanyok hatan voltak (egy-egy ferfi szolo dalhoz vendegszereplok jottek) es peldaul a Queen of the Winter Nightban hallott hangok valodiak. (Nagyjabol gitar-enek parbaj.) Jatszottak a Wizards in Wintert is es kozben a hatas kedveert szines (kek, zold es sarga) langok jatszottak a szinpadon a zeneszek kozott, hol egtek, hol meg csak fellobbantak egy-egy pillanatra. Meg kell jegyezzem, meg sosem lattam ekkora harmoniajat szinpadon a latvanynak (fenyek, effektek) es a zenenek. A technikusok minden hangban ott voltak es az idealis effektet es fenyt tettek melle, mintha legalabbis egy filmet neztem volna. (Attunesekkel!) Nem voltak oda nem illo, csak a maguk kedveert villozo lampak, mindennek jelentese volt es a zenehez tartozott, mintha egyben videoklipp is lett volna. (A zeneszek tenyleg mindent beleadtak, hogy ugy is nezzen/hangozzon ki.)
Nehany kedvenc jelenetem: a kezdeskor a narrator felhomalyban felvezette a tortenetet (Isten lekuldott egy angyalt, stb., a weboldalukon fent van a szoveg), majd az utolso mondat vegen (igy kezdodott a tortenet), csettintett egyet es ettol az egesz szinpad csillagokba borult. A harom gitaros az “egbol” (az epulet tetejerol) ereszkedett le, az elso akkordokat jatsszva, egy-egy kicsi vas allvanyon. (Korlat nem volt.) A teli este kiralynojet eneklo lany nem jelent meg a szinpadon. Rovid forgolodas utan kiderult, hogy a csarnok tulvegeben van egy masik kicsi szinpad es onnan enekel es tancol nekunk, egyedul es fennsegesen. Rody is egyszercsak eltunt a szinpadrol es hatulrol, a kozonsegen at ment vissza, mikozben persze jatszott hegedujen. (Pont mellettem ment el.) Amiket folenk nyulo hosszukas kivetito allvanyoknak gondoltunk (az aljan volt kivetites), egyszercsak lejott a szinpadig es felmasztak ra a zeneszek. Gyakorlatilag folottunk jatszottak. (Ja, azt nem mondtam, hogy en a kuzdoteren ultem, ezert jatszottak folottem, akik oldalso helyeken ultek ugy ereztek, a szinpadrol odajott elejuk a zenekar.
Szoval elkepeszto elmeny volt es mivel a szinpadon is elmondtak, most mar biztos, hogy marciusban jonnek Europaba (hozzank Becs lesz a legkozelebb, ki jon velem?). Jovore a Beethoven’s Last Nightot viszik turnera, Becsben is ezt jatsszak.
Epp hazafele tartok, de kesobb megirom az odaut veget, csak meg akartam mutatni a rendszamot. Itt most 2:40 van, de csak azert, mert ma ejjel allitottuk vissza az orat. (Aludtam egy orat egy parkoloban es arra ebredtem, hogy ugyanannyi az ido.)
Nna, megerkeztem. 🙂 Nem volt semmi.
Eloszor is, mielott meglepodnetek a kepen, az autonak van rendszama, de csak hatul. Lousianai ugyanis a lelkem (mint ahogy vegul leolvastam rola, egy Ford Focus es megy, mint az allat). A Budget, ahol bereltem az autot az orszagban mindenhol jelen van es neha mashol adjak le az autot, mint ahol felvettek, ugyhogy valoszinuleg valaki igy erkezett Jerseybe.
Miutan felvettem az autot, raebredtem, hogy akar Arpiekat is kivihetem vele a repterre, meg belefer es szerencsere Newarkrol repultek, ami kozel van es nem JFKrol, ami New York masik oldalan, tobb, mint egy oras belvarosi utra es kb. $20-nyi autout- vagy hiddijra.
Ennek megfeleloen jo keson indultunk el es Ryan GPSevel sem volt idonk igazan megbaratkozni. (Kolcsonadta, hogy ne tevedjek el, de elegge szet van esve szegeny. Azert szerencsere mukodik.)
Az ut kicsit olyan volt, mint amikor reszegen probal hazatalalni az ember: a cel tulajdonkeppen megvan, de valahogy vannak benne elore nem lathato es minden ok nelkuli kiterok.
Az elso meglepetesem akkor volt, amikor Arpival kozosen megfenyegettuk a GPSt, hogy mi a newarki repterre megyunk es az zokszo nelkul odavitt minket ugy, hogy a terminalok elotti utszakaszon is jelezte merre kanyarodjunk az altalunk ahitott C terminalhoz.
Ezutan batran kituztem a celt: Hartford. Erre Ryan GPSe visszakerdezett, hogy jo, de azon belul hova? Mondtam neki: mindegy. Na erre belecsaptunk a lovak koze es rogton haromszor megkerultem Newarkot. Valahogy nem beszeltunk kozos nyelvet (heh) es amikor azt mondta MOST forduljak jobbra, akkor meglepodve visszakerdeztem, hogy ugy erted AZONNAL? Es ugy ertette. Es igaza volt.
Raterunk az I98-asra, amivel mindketten egyetertettunk, csak az irannyal nem egeszen. O azt mondta eszak fele, de en meg veletlen del fele mentem. (Pot-a-to, Pot-ah-to, mindketto egtaj.) Persze rogton raterelt a fizetos utra (Jersey Turnpike, amit masok is emlegettek, hogy ott menjek, ugyhogy nem volt gond), amin egy megallo utan kiszalltam. A fulkenel a noci furan nezett ram, mint aki meg nem latott VISA kartyat, mert a keszpenzem elfogyott. Ranezett a kis papirkartyara, ami jelezte hol mentem a palyara es azt mondta menjek. (Jo fej volt.) Na, sikeresen visszakanyarodtam UGYANAHHOZ a felhajtohoz, ahol vegul megalltam es megkerdeztem megis merre van az eszak. Elmondtak, meg azt is, hogy ha nincs keszpenzem, akkor kaphatok “sarga csekket”, amit postan bekuldok nekik. (A penzt, nem a csekket, kicsit fura.) Na, ezutan elindultunk (en es a GPS), nagyjabol ket lejarot kellett megtennunk a fizetos reszen, majd a fulkenel elmagyaraztam mi a helyzet. Nosza, a ficko papirt ragadott es mintegy tizenot perc kuzdelem utan (mogottem alltak az autok), megirtuk, hogy logok $1.90-nel Jersey allamnak ot napon beluli befizetessel. (Kb. 380Ft) Ezen felvidulva tapostam a gazt, hogy odaerjek, de elegge kesesben voltam. A GPS galadul megviccelt, mert atvitt Manhattenbe, amit en mindenaron szerettem volna elkerulni, de nem hagyta. (O volt az erosebb.) Oda a Washington hidon lehet atjutni, aminek a dija $8. (Csak keszpenzben, VISA kartya kizart.) Na, gondoltam, majd ott is sarga csekkelunk. Hat, nem egeszen: a srac telefonon beszelt es kozben en hiaba hadonasztam, hogy “nix kape, nix kape”, eloszor zavaros arccal csak felocsudott, hogy hoppa valamit csinalni kene.
Most kezdodik a musor, majd folytatom. Hu, akkora, mint a Sportarena es tele van. Ismeros? 😉
Ma elmegyek egy koncerte Hartfordba, ami Connecticut allamban van. Azt mondjak kb. 2 ora az ut, majd meglatjuk. A kolcsonzoben csak eggyel nagyobb autot tudtak adni a kertnel, mert nem volt pici autojuk. Nem baj, rafizetnem nem kellett. 🙂 Ford rulez.
Meg kicsit tobb, mint egy het es megyek haza. Jo itt, meg minden, de azert mar varom. 🙂 A kepen az otodik emeleten (a 750 felirat folott kettovel) dolgozom.
