Szeretek repulni. Ati ezt ketseg kivul furcsanak talalja, de en jol elgondolkodom az elet nagy dolgain kozben, mintha George Clooney lennek az Egek ura cimu filmbol. Neha elalmelkodom mennyire fent hordjak az orrukat az emberek attol, hogy repulojeggyel a kezukben szaladgalnak – vagy eppen a csomagjaikon ulnek -, aztan meglatom a business class utasait es az o orrukat mar muholdak veszik korul. A new yorki repteren beultem az uzleti varoba. Oltonyos uriemberek golfot neztek, koktelt iszogattak es kesudiot majszoltak. (Persze mivel mindez ingyen volt, en is majszoltam veluk. :)) Hangosan feljajdultak egy-egy elhibazott utes lattan es az angolok alig vartak, hogy a gepuk elindulhasson “vissza a civilizacioba”, ahogy ok megfogalmaztak velemenyuket a John F. Kennedy repter nagykozonsegerol.
Egyebkent a harom oras atszallas hat orasra nyult, mert olyan eso esett a JFKn, hogy a gepeket nem engedtek repulni, igy kerultem az uzleti varoba. A legjobb a puha fotelek voltak, ahol kenyelmesen szundikalhattam.
Montrealba kb. hajnali kettokor erkeztunk, egyetlen gepkent a kihalt repterre. Mondanom sem kell a sor gyorsan haladt es mire a csomagkiadohoz erkeztem, addigra mar ott is vart a borondom. Taxival elmentem a szallodaig (nagyon flancos, a recepcion tuz eg) es becsekkoltam. Miutan szetpakoltam jo reggelt kivantam a budapesti csapatnak a laptopomrol es vegul aludtam par orat reggelig.