Azt hiszem epp itt az ideje egy kis friss informacionak, ha mar a csaladot halalra remitem azzal, hogy egy napos kesessel hivom fel oket: “ja, amugy sikeresen foldet ertem”. Szoval tegnap Londonba jottem, mert ott meg nem voltam elegszer. Illetve voltam, de a ceg londoni irodajat meg nem lattam es erdekelt. Szombaton megyek haza, Andi szamitasai szerint pont az ev bulijanak vegere fogok betoppanni, amikor mar mindenki alkoholos mamorban szendereg. (Este 11-re szall le a gepem…)
Ismet koszonom apunak, hogy kivitt a repterre, nelkule a felnapos utazas egy napos lett volna. Mivel joval a tervezett ido elott kiertem, volt idom korulnezni a repteren. Ugy nez ki minden megy tovabb a megszokott kerekvagasban, a biztonsagiak tovabbra is szuroprobaszeruen motoznak – ez ellen meg ugy sem tudtam vedekezni, hogy gyakorlott utazokent minden femet levetettem magamrol -, a Burger King es a KFC is uzemel, meg a Citibankos holgy, aki azonnal letamad, hogy kell-e hitelkartya, meg akkor is, ha lathatoan azon morfondirozol, honnan indul a geped. Epp csak a Malev gepek hianyoznak a kifutorol. Ez furcsa modon nem Budapesten tunt fel igazan, hanem Amszterdamban es Londonban, mert minden – nem magyar – repuloteren a Malev gepeket kerestem, mikozben fejemben a Presser dudoraszott. Na errol most le kell szokni.
Az amszterdami atszallassal nem volt semmi gond, eddigre tisztazodott bennem, hogy KLM-mel repulok es nem Air France-szal, igy nem aggodtam a csomagjaimert vagy epp a csatlakozasert. Gyanus volt, amikor az utaskisero beszallas utan furcsa horgo es krakogo hangokat adott ki, mielott angolul bejelentette volna, hogy udvozol. Errol vegul kiderult, hogy ekes holland nyelven koszontott minket eloszor es nem kellett a segitsegere sietni a fulladas ellen valo kuzdelemben.
A hollandok jobb szendvicset szolgalnak fel, mint anno a Malev.
Amszterdamban flottul ment minden, tipikusan “pont olyan mint otthon, csak minden kicsit mas” erzese volt az embernek. Itt peldaul kozvetlenul a beszallas elott motoznak meg, nem az elejen, igy minden kapunal van atvilagito berendezes. Gondolom azert, hogy, ha valaki most akarna lekesni a gepet, akkor ne kelljen hosszu kigyozo sorokat kivarni, mert megerkezett a turistacsoport, aminek masfel ora mulva indul a jarata. Masreszt motozas helyett addig kuldenek vissza a sipolo atjaron, amig az nem sipol. (Kozben azert valamit vess le magadrol, kulonben semmi ertelme.) Gondolom ok is utaljak a motozast, csak Magyarorszagon ereztem a kejes vigyort a hatam mogott, amikor a farmeromba akart benyulni a biztonsagis. (Ovmagassagig jutott belulrol.)
Londonba erve berletvasarlas utan metrora pattantam es meg sem alltam a lakhelyemig. Rovid pakolas es morfondirozas utan, hogy mit tegyek vegul a Hard Rock vacsora mellett dontottem, kiegeszitve egy csomag ragcsaval a Marks & Spencer-bol. (Itt kajat is arul, raadasul egesz jo minosegu egeszseges eteleket, ugyhogy ide meg fogok jonni.)
A Hard Rock Cafe olyan, mint eddig is volt, de most lejutottam a “vault”-ba, ami a pinceben berendezett muzeum. Az epulet korabban bank volt, innen az elnevezes (vault=pancelterem). Bitang vastagfemajton at jutottunk be a helyre, ahol egesz jo cuccokat lattam. Egy Flea es Kiedis altal dedikalt gitarral fenykepezkedni is lehetett, en azt kihagytam, mert epp elkeszult a kajam. Erdekes volt viszont, hogy a Nirvana enekeserol kideritettem, hogy bal kezes volt (jo-jo, en nem tudtam), az altala ott hagyott – egyebkent jobb kezes – gitar ugyanis forditva volt felhurozva. Ez ugyan egy szabvany gyartmany volt, nem egyedi gyartasu, mint Jimi Hendrixe, de igy is erdekes volt. Persze az Eric Clapton gitar ki volt allitva az etteremben, ahogy annak lennie kell. (A Hard Rock Cafe a hagyomany szerint azota gyujt rockzenei emlektargyakat, amiota a rendszeresen ott evo Eric Clapton 1971-ben megkerte oket, hogy tartsanak fenn neki egy torzsasztalt. A ceg elkerte a gitarjat es folakasztotta az asztal fole, ezzel jelezve, hogy ez az o torzshelye.)
Sajna a kaja sok volt, ugyhogy berlet ide vagy oda, en setaltam egy metromegallonyit mielott hazaindultam. (A koktel is orult neki, amit ittam.) Reggel persze felkeltem rendesen: 6:30-kor, 7-kor, majd vegul 7:30-kor is. Kilencre ott voltam a cegnel es viszonylag nyugodtan, mert mar egeszen hamar (meg a metroraszallas elott) belem hasitott, hogy nem allitottam vissza az oramat. Igy aztan a cegtol elsetaltam es a maradek oraban kerestem egy kellemes helyet es konnyu reggelit kertem. (Angliaban ez nem egyszeru, az en “konnyu reggelim” eltartott delutanig, ebed helyett mar csak gyumolcsot ettem.)
A ceg eleg zsufolt, a magyar iroda mindenki szerint kellemesebb es itt meg csocsoasztal sincs. Az emberek viszont nagyon jo fejek, orom veluk dumalni. A nap elrepult, mara amugy sem volt semmi komoly tervben. Holnap folyt kov, mara elfaradtam.
